Uzsoki utcai kórház
Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának Oktató Kórháza

Kórházunk történelme


A Kórház története kezdetben szorosan összefügg a hazai társadalombiztosítás fejlődésével. 

A társadalombiztosítottak hospitalizációja bérelt kórházi ágyakon történt. A fizetőképes betegre orientált intézetek még a sebészeti ellátást igénylő betegek felvételét is halogatták. A biztosítottak számának emelkedése az ellátási gondokat egyre fokozta. Az 1927. évi XXI. számú törvény egységes társadalombiztosítást rendelt el, és 1928-ban megalakult az Országos Társadalombiztosító Intézet –OTI-, saját bevételi forrásokkal és irányító Önkormányzattal. OTI a munkásbiztosítottak igényeinek megfelelő saját kórházat kívánt létesíteni és ezért 1926-ban megvásárolta az Uzsoki u. 29. (eredetileg Jókai u. 29.) szám alatti Leány Árvaház épületét. Az 1901-ben Ullman Sándor tervei szerint létesült 14.000 m2 alapterületű épület négy sarkán műtőket, kezelőket és 20-30 ágyas kórtermeket létesítettek. Kórházi funkciók ellátására adaptálták az építményt az akkori lehetőségek szintjén. 1927. május 18-án 405 ággyal a Központi Kórházat a kormányzó nyitotta meg. Első igazgató Dr.Lévai József sebész főorvos udvari tanácsos lett 1929-ig. A megnyitás éveiben az ágymegoszlás a következő volt;      

Belgyógyászat 130 ágy
Sebészet 211 ágy
Urológia   25 ágy
Orr-Fül-Gége                22 ágy
Nőgyógyászat 38 ágy
Szülészet   26 ágy
Bajmegállapító  33 ágy
Rádium 14 ágy

   

A Sebészeti Osztály keretében 50 ágyon traumatológiai betegeket láttak el. Emellett Röntgen osztály, Kémiai Laboratórium, Fizikotherápia, Pathológia és Gyógyszertár működött az intézményben. Rövidesen megindult a szomszédos telkek, épületek megvásárlása a bővítés érdekében. 1930-tól Dr.Tasnády-Székely Béla nőgyógyász főorvos nyert igazgatói kinevezést és korának megfelelő fejlesztést végzett a sürgős megnyitás hiányosságainak szanálására (felszámolására). Kiemelten fejlesztette a műtőket, nagyteljesítményű autoklávokat, olajpumpás műtőasztalokat szerzett be, kéziműszer-készletet kiegészítette, és kisebb kórtermek létesítését kezdte el. 1932-ben 14 ággyal Onkoradiológiai Szakambulancia létesült. A kórházban 50 orvos, 62 szakápoló és kisegítő személyzet tevékenykedett. Az Intézet nagy műtéteket is vállalt és évek alatt jó hírnevű lett. Financiális érdekből gazdasági vezetőre kívánták az Intézet irányítását bízni, de az igazgató az orvos vezetést elfogadtatta. Az 1930-as években a Budapesti Pénztár évi 51.000 kórházi ápolást számolt el, ebből saját kórházban csak 15.300 beteget tudott ellátni .A bővítés érdekében a Biztosító Önkormányzata a Központi Kórház mellett 400 ágyas célépület tanulmánytervét készítette el. Megtervezték az önálló Baleseti Kórház épületét is, melyet végül 1940-ben megnyitottak és az Uzsokiból a Traumatológiát áthelyezték a Fiumei úti Kórházba.  

 

A II. világháború alatt az önkormányzati jogot felfüggesztették. A front előre törésével az Uzsoki Kórház szovjet katonai intézményként működött. Az Uzsoki utcai Kórház a kerület Telepes utcai iskola épületében 40 ággyal, mint szükség kórház tovább működött 10 hónapon át a nagy épület visszaadásáig. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány a pénztár önkormányzati jogát visszaállította, s a gyors helyreállítás megindulhatott. Dr.Ambrus Pál, majd Dr.Halász István főorvosok igazgatói irányítása alatt a helyreállítás gyorsan megtörtént. A hospitalizáció igénye és szükségessége városszerte növekedett, de irányítási zavarokkal küzdött, a Központi Ágynyilvántartó beutalási rendszere csak a sürgős ellátásban volt eredményes. 1949-ben a MÁV és a fegyveres testületek kórházainak kivételével – ellátási érdekből - valamennyi biztosító intézet kórházát egyesítették. Az MT 39/1950. számú rendelete alapján valamennyi egészségügyi intézményt állami tulajdonba vettek, így az Uzsoki Kórház kezelését a XIV. kerületi Tanácsra bízták. 1948-1957-ig Dr.Farkas Károly pathológus főorvos igazgatta az intézményt. A költségvetési gazdálkodásra történő áttérés a fejlődést lassította. Az államosítás az egyházi intézményeket is érintette, így az Amerikai u. 55. sz. alatti Szeretet Kórház 125 ágyas Tüdőgyógyászatát az Uzsokihoz csatolták. (Az igazgató a kórszövettan feltételeit javította és pathológiai orvosi fórumokat szervezett.) 1956-os forradalom alatt jelentős számban teljesítettek sérült ellátást. 1957-ben Dr. Szántó Sándor tüdőgyógyász főorvost nevezték igazgatóvá. A politikailag mértéktartó klinikus konzultatív vezetési stílusa új korszakot jelentett a kórház életében. Munkássága során a fővárosi nagy kórházak színvonalának elérésére törekedett. Meghatározó volt a gazdálkodás orvosi szemlélete. Az épület belső felújítása, a műszerpark bővítése, sugárforrás létesítése, új Központi Labor kialakítása, s emeletráépítéssel a főépület kapacitás növelése, a Mexikói u. 67. sz. alatt Orthopedia és Utókezelő létesítése bizonyították az intézményvezetés sikerét. 1968-tól közvetlen fővárosi tanácsi kezelésébe vették a kórházat, s területi irányító funkcióval bízták meg. A fejlődést az Ideggyógyászati Osztály megnyitása, Szemészeti Ambulancia létesítése, Intenzív therápiás Osztály kialakítása jellemzi. 124 ággyal Belgyógyászati pavilon létesült, s az Orthopedia traumatológiai profillal bővült. A személyzeti politikában neves főorvosok kinevezése, és a belső előléptetés volt jellemző. A jól irányított és szervezett kórház városszerte vonzóvá vált. Az intézmény mindenkori történetének egyik legsikeresebb vezetője 1975-ben nyugdíjba vonult. 1976-1977-ig Dr. Sinkovits Mátyás volt Szakrendelő - vezető igazgató nyert kinevezést. A fekvő- és a járóbeteg-ellátás vezetésének egyesítése, - az integráció - 1977. január 1.-vel lépett életbe. A Szakrendelő vezetését Dr. Schindler Jenő, az üzemorvosi vezetést Dr.Koffler Sándor főigazgató helyettesek látták el. Az integráció a fekvő- és járóbeteg-ellátás orvosi kapcsolatait javította, de a területi vezetés a nagy gyakorlatú szakrendelő igazgató irányításában maradt. 1977-1982-ig - Dr. Vidosfalvy Magda igazgatása alatt - a Sebészeti Osztályokat egyesítették, érsebészeti tevékenység indult. Az Intenzív Osztály bővítése, az Onkológiai Ambulancia építése, új sugárforrás telepítése jelentős haladást képviselt. A Hungária krt. 167. sz. alatti Szociális Otthonból 40 ágy, mint utókezelő a kórház irányítása alá került. 1982-1990-ig Dr.Szendrényi János főorvos vezette a kórházat. Előtérbe került a medicotechnikai fejlesztés, a hotelrész korszerűsítése, s e költségek fedezékében a kerületi nagyvállalatokat is érdekeltté tette. A kórház modernizálása sikeresen zajlott irányítása alatt. Megtörtént a sebészeti, gégészeti, nőgyógyászati, urológiai műtők korszerűsítése, endoszkópos-labor, dializáló-állomás, gyermek orthopedia, nívós szemészeti ambulancia, mammographiai vizsgáló létesült. Igen nagy lépést jelentett a háromszintes Onkoradiológiaihotel, továbbá az ide telepített kezelő építése. A Hungária krt. 177. sz. alatti háromszintes épületben Krónikus Belgyógyászati Rehabilitálóciós Osztályok nyíltak. Elkészült az Örs vezér téri Szakrendelő. Automata sterilizáló gépek, kémiai- és haematológiai automaták, ultrahang diagnosztika bővítése jelezte az orvos-technika területén a haladást. Karbantartó szakműhelyek létesültek, a beteg nyilvántartás számítógépekre került. A teljes kórházi park felújítása a külső környezet színvonalát emelte. Kiemelkedő esemény volt az Urológiai Osztály hotel részének teljes átépítése, korszerűsítése. A Pathológia bővítése hagyományos módon, szakmai elvek alapján történt.    

A rendszerváltás szakmapolitikai változásai és követelményei kórházunkban is új helyzetet teremtettek. 1990-ben a hazai kórházügyben egyedi és a későbbiekben megismételhetetlen módon a kórházak dolgozói választottak orvos-igazgatókat, aki a „konszenzuális vezetés” elvárásainak megfelelően ágazati szakigazgatókkal (gazdasági, illetve ápolási igazgató) irányította az intézményt. 1990-ben Dr. Szegedy László ideggyógyász főorvost választották igazgatónak, aki feladatát a Neurológiai Osztály vezetése mellett látta el. A szabad orvosválasztás, a teljesítményfinanszírozásra való áttérés, a kórházi ágyak kapacitásszűkítése mellett kellett távlati intézményi stratégiát kialakítani és megőrizni az intézmény gazdasági egyensúlyát. Az új strukturális és működési rendben is a finanszírozási feltételeknek való megfelelés és a likviditás megőrzése volt az alapvető vezetési szempont.   A kórházak rangját egyre inkább a therápiás és diagnosztikai hatékonyság és színvonal és nem a kapacitás határozta meg. E követelményt és felismerést tükrözte Prof. Dr. Szegedy László intézményfejlesztői tevékenysége, mely során számos területen látványos szakmai előrelépés történt. Az intézmény informatikai rendszerének kiépítése mintegy 80 gép és számos program üzembehelyezésével indult meg. A szakmai terület fejlődését az Izotópdiagnosztikai Osztály, az Angiográfiás Labor, a Központi Sterilizáló Állomás és a sugárforrások korszerűsítése, az after loading működtetése jelezte. A Sebészeti-Érsebészeti Osztályon egyre népszerűbbek lettek az endoszkópos műtétek. A Traumatológiai Osztály és a Hungária krt-i részleg korszerűsítése elodázhatatlanná vált. Az eredetileg egyházi tulajdonú ingatlanok visszajuttatása során az Amerikai úti volt Szeretetházból az Ideggyógyászati- és a Tüdő Osztályokat vissza kellett költöztetni az Uzsoki utcai telephelyre. A kórház kapacitása és alapterülete jelentősen csökkent, mert kizárólag a belgyógyászati és nőgyógyászati ágyak terhére lehetett a fenti átszervezést végrehajtani.   A kórházi területhiány és zsúfoltság, az infrastruktúra elaggott és korszerűtlen volta egyre nyilvánvalóbban a fejlesztés és a hatékony betegellátás effektív akadályává vált. E nehéz helyzetben a Fővárosi Önkormányzat szakmai vezetése elfogadta az intézményvezető jogos és helyes törekvését, mely az intézmény teljeskörű rekonstrukcióját irányozta elő. A tulajdonos - szakmai program alapján - tanulmány, majd rendezési tervet rendelt meg, mely a kórház több szakaszos rekonstrukcióját irányozta elő. Ennek I. üteme egy új műtéti és diagnosztikai épület felépítését tartalmazta.   A továbbiakban a főépület rekonstrukcióját és további új épülettömböket helyezett kilátásba 1995-ben az első épület beruházásához nem sikerült címzett állami forrást szerezni.   1995-ben új főigazgatói irányítási rendszert vezettek be a fővárosban. Függetlenített, egyszemélyi vezetői struktúrát hirdettek meg az intézmények működtetéséhez. Ebben az évben igen sikeres igazgatói munka után Dr. Szegedy László nyugdíjba vonult. Dr. Golub Iván belgyógyász osztályvezető főorvost - független főigazgatói pályázat nyerteseként - nevezték ki az intézet élére. A diabetológusi, geriátriai szakképesítéssel és közel 25 éves helyismerettel rendelkező orvos-igazgató helyettes, egészségügyi szakközgazdászi és menedzseri képesítést is szerzett. Gazdasági igazgatónak Kálmánné Juhász Ilonát, orvos-igazgatónak Dr. Varga Józsefet, ápolási igazgatónak Horváthné Zsedényi Máriát kérte fel, akik igen jelentős intézményi támogatottságot élveztek.   Az új intézeti irányítási struktúrában sikerült megőrizni a konszenzuális kórházigazgatás előnyeit és kollektív vezetés tartalmi elemeit. Az orvos-igazgató helyettes Dr. Bottyán Erik lett, aki egyben az intézmény minőségügyi rendszerének felelőseként kezdettől irányította a kórházi minőségügyi rendszer kiépítését.   Az intézmény 1995. óta - változatlan összetételben – tevékenykedő vezetése a konszolidált gazdálkodáson alapuló szakmai fejlődést, a betegellátás színvonalának folyamatos emelését és egy korszerű, megújult Uzsoki utcai Kórház létrehozását tűzte ki céljául.   Az elmúlt években lezajlott egészségpolitikai változások miatt (kapacitásszűkítés, ágazati forráshiány, jelentős orvos-szakmai és technikai fejlődés, az infrastruktúra számos hanyatlása stb.), a korábbi fejlesztési és rekonstrukciós terveket orvos-szakmai szempontból racionalizálták és átdolgozták.